Anya, kérlek hagyd, hogy felfedezzem a körülöttem levő világot. Azt megértem, hogy nem szeretsz koszos ruhában lenni, de te már felnőttél, és pedig szeretném gyerekként feltárni, hogy milyen tapintása van a homoknak, mi történik akkor a fehér pólómmal ha sarat kenek rá; szeretném megtapasztalni, hogy bele ugorhatok a pocsolyába, és vizes cipőben sétálhatok haza. Ne kiabálj, velem kérlek, ha rákenem a krumplipürét a fotelra. Egy szúnyog volt ott az imént, azt zizegte, hogy éhes, én csak meg akartam őt kínálni.
Anya, te ezeket már mind átélted, vagy ha nem, sajnálom, hogy igy alakult. Kérlek, akkor alakítsad úgy, hogy együtt tudjuk átélni ezeket a pillanatokat. Gyere, próbáld ki, milyen érzés a festékbe belenyúlni, és a kezedet rányomni a frissen festett falra. Én csak segíteni akarok neked a falfestésben. Nem ismerem még a felnőttek szabályait. Kérlek ne légy dühös rám. Én ilyenkor azt érzem, hogy nem vagyok szerethető. Akkor legyél rám dühös, ha már többszőr elmagyaráztad nekem, és én direkt másként csinálom. De tudod mit! Még akkor sem, én csak gyakorlom a műveleteket. Kérlek, engedd meg, hogy egy falfelületet csak én festhessek meg úgy, ahogyan azt kezeim csak akarják.
De anya! Azért van az a sok de, mert sok mindent nem akarsz megengedni, bekorlátozol engem. Én ezért dacolok veled. Én ezért hisztizek annyit, mert nem engedsz felfedezni.
De anya. Az önszabályozást nem úgy kell megtanítani nekem, hogy közben semmit sem engedsz meg megtennem, vagy kipróbálnom. Anya, kérlek, ne kényszeríts arra, hogy ott üljek a wc-n amíg megnem tanulok pelenka nélkül pisilni. Amíg nem érik meg erre az idegrendszerem, addig fejen is állhatsz, legalább jót nevetek rajtad.
Anya, kérlek, hagyd, hogy felfedezzem a körülöttem levő világot. Nem értem, miért nem engeded, hogy én is pakoljak a konyhában. Hiszen énmindennap azt látom, hogy te ott pakolsz. Anya, én csak téged akarlak utánozni, azzal, hogy ide-oda teszem a lábost és tetejét. Anya, kérlek légy támaszom, hogy felfedezhessem a körülöttem levő világot!
Szeretettel:
Johanna Mária