A prenatális tapasztalatok határozzák meg, hogy kik vagyunk, és megérinti az emberi lélek legmélyebb szintjeit: biológiai, érzelmi, spirituális és kulturális tekintetben (Olga Rouni, 2009).
A gyermekvárás egy természetes krízisnek tekinthető. Áthangolódás zajlik a várandós nőben, szerepével, családjával, társával kapcsolatban. A szülés – születés olyan normatív krízis, mely a fejlődésnek szükségszerű velejárója. Egy adott életszakaszban jellemzően azt a fordulópontot hozza az egyén életében, mely viszonylag egy hosszabb periódust ölel fel, óriási növekedési, fejlődési lehetőséget rejt magába, miközben fokozottan sérülékennyé teszi a személyt.
A várandós nő testében, pszichéjében, éppúgy, mint tevékenységében és szociális szereprendszerében alapvető és mélyreható változások következnek be már a várandósság alatt is. Talán a leghangsúlyosabb a saját szülőkhöz való viszony újraértékelése és a várandós anya és apa párkapcsolata. A női kiteljesedésben egy meghatározott fejlődési lépcsőfok az anyaságba való megérkezés. A gyermekünk a legnagyobb tanítást és fejlődést hozhatja el nekünk, ha a lehető legjobb körülményeket, feltételeket biztosítjuk számára. Fogantatástól kezdve nagyon fontos a tudatos, és folyamatos kapcsolódás a megfogant magzathoz.
Az anyai szervezet bölcsen gondoskodik a méhében növekvő magzatról. A nő teste felkészül a gyermek születésére, táplálására. Az anya-gyermek kötődés egy kontinuum. Gyökere a várandósság idején a magzat iránt táplált érzésekig és ráhangolódásig nyúlik vissza. A méhen belüli tapasztalatok képezik a méhen kívüli élet minden interakciós helyzet alapját. A magzati kor magában hordozza a teljesség élményét. Ideális állapotban a magzatnak folyamatos bőségben van része, hordozottan létezik a méhben. Sejt szinten átéli az EGYSÉG állapotát, a mindenséget.
A szülővé válás során az apákban is lezajlik a változás élettani, lélektani és szociális síkon egyaránt. A férfi lét egyik legfontosabb állomása az apai minőségbe való megérkezés egyfajta számvetést, újrarendeződést igényel. Az apa a várandósságba való aktív bevonódása, kapcsolódása a magzattal, a születés után pedig az apa minőségi jelenléte és ingervilága megnyitja számára a gyermekhez való szoros kötődés kapuit.
A gyermekvárás időszaka valóban egy kívül-belül teljes átrendeződésnek az időszaka. Amikor egy gyermekvárás tudatosan elő van készítve bennünk, akkor nagy a valószínűsége, hogy egy magas szintű kapcsolódás jön létre, egyfajta anya-apa-baba szeretetszövetség. Ezek a szülő-gyermek kapcsolatok könnyedek, folytonosak, ott lüktet bennük a kontinuitás.
(Az alábbi irodalmak voltak segítségemre:
Pozsgai Nikoletta Katalin: A Nőiség Ezerszirmú Rózsája – A Női Teljesség Útja
Michael Cole-Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan)